Életem célja, hogy az ember és a teremtett világ közti harmóniát elősegísem. Ez a harmónia az ember részéről alázatot, odafigyelést, olykor aktív tevékenykedést, olykor örömteli várakozást, olykor vizsgálódást követel. A természet csodálatos rendszert alkotó testében az ember egészen egyedülálló, agilis, terjeszkedő tag. De a legfontosabb tulajdonsága, hogy magán túl gondolkodik és érez, ezért felelősség terheli, hogy a természettel szövetségben éljen, ne háborúban. Más dolog egy darab földnek, és minden rajta élőnek gazdája lenni, és más az urának lenni. És ami szintén fontos: az ember szerepe a természet helyes rendjében véges. Nem szabad tehát mindent akarnunk. Ha hagyod élni a világot, de elmész “vendégségbe” az érintetlen vadonba, sokkal többet tanulsz ott, mintha megszerezted volna magadnak. Csak figyelj szeretettel és befogadó lélekkel! Kertjében ülve, és megpihenve, vagy egy erdő fái közt sétálva a szív és lélek megnyugszik. Ez az a tiszta állapot, ami méltó és kívánatos minden élő számára, ez az az alkotó harmónia, ami továbbviszi a világot.