Életem célja, hogy az embereket megnyugtassam, hogy az a jó, az a természetes, ha szeretik őket, és ők is szerethetnek. Sőt! Az visz színt, örömöt, perspektívát az életükbe, ha “használják” a szívüket. Meggyőződésem, hogy az a mámor, az a lángoló szenvedély, amit a szerelmesek egymás iránt éreznek, nem bolond dolog, nem egyfajta bohókás “kór”, hanem a legtisztább látásmód, ami egy időre leleplezi a szerető fél számára szerelme valódi szépségét és gyönyörűségeit. A szerelem megtermékenyíti az elmét, szárnyakat ad, és kiteljesít, csakúgy, mint a barátság és a másnak kárt nem okozó nevetés és öröm. Ezek azok a dolgok, amik igazán derűssé, boldoggá, élővé tesznek. Minden tárgy, minden táj, minden arc, minden, ami szép, ezt az emelkedett állapotot erősíti meg bennünk. A szépség és a szép dolgok eszközök, hogy az odaadásban és megszeretésben megmaradjunk;és tünetek, amik azt mutatják, hogy szívünk gyönyörűsége túlcsordult. Örülök, sőt, büszke vagyok arra, hogy olyan dolognak: a szerelemnek és a szenvedélynek a követe lehetek, ami mindenkié, s amiben időt eltölteni soha nem sajnál senki.