Életem célja, hogy az erdők üzenetét szívembe fogadjam és a világnak bemutassam. Az erdő nem csupán egymás mellett álló fákat jelent, hanem a természet embertől nem érintett működését is, hiszen kis tisztásoktól eltekintve mindent erdő borítana, ha nem volna ember. De van ember, aki az Erdőből kiszakított magának részeket, és félelmében erődöket alakított ki a természettel szemben. Pedig, ha elengedné félelmeit, és újra a fák között, a fák alatt élne, befogadná, magába engedné áramolni a természetet, olyan élő örömet és végtelen varázslatot ismerne meg, ami után a város fagyott és élettelen biztonságában hiába sóvárog, s amit csak ízlelgethet a “kirándulások” által. Mindannyian vándorok vagyunk itt, a Földön, de vannak, akik ezt a tényt magukhoz ölelik, mások ágálnak ellene. Életünk útját, átvitt értelemben való vándorlásunkat az erdő világában megélni: iskola. A bátorság, a megismerés, a befogadás és a megérzések iskolája. Szépsége és tanításának mélysége semmi emberkéz alkotta dologhoz, még a kertekhez sem fogható. Gazdag ez a tudás, mint az ősz, színeivel, gyümölcseivel.