Életem célja, hogy az igazság szolgája legyek. Az igazság alatt arra a dologra gondolok, amire minden igaz ember törekszik, legyen öreg, vagy csak apró gyermek. Ez a velünk született igazságérzet nem azonos a gyakran fonák és cinikus törvénykezéssel. Az igazság szeretete, ami magábafoglalja az elszántságot is annak védelmére: ez a megalapozója minden higgadt, bátor, felelős döntésnek, s így hosszú távon mindannak, ami a világ rendjében előrevisz. Ez a bennünk munkáló erő, ami kutat, tanúsít, megalapoz, fűt, ez a minden pillanatbani Létnek és magának a beszédnek is a legalapvetőbb föltétele, s a világban is minden effelé tart, még ha ideig-óráig a dolgok valódi arca elleplezhető is. Az igazság elfogadásából, abból, hogy minden dolog az, ami, és nem más, számtalan dolog következik, legfőképp is a tettek és vélemények megítélhetősége, másrészt kapcsolatba kerülésünk útja is a “jó”-val, ami végső soron az Élet igenlése, az adás ontológiai lényege, ami nem más, mint a másik személy hangsúlyozása, legalábbis az attól való felvállalt függés.