Életem célja, hogy a keresőknek megvilágosodást, a bolyongóknak megérkezést, a sötétbe fényt vigyek. A világot sokféle sötétség borítja. A tudatlanságé, a reménytelenségé, az önzésé, a születésé, a pusztulásé… Mind-mind más; van közte jó és gonosz is. Én hiszem azt, hogy a jó sötét: titkok hordozója, a létezés legnagyobb titkaié. És hiszem azt, hogy az ember feladata a gonosz sötétbe fényt vinni. Ha fényt viszel belé, az éj szomorú lesz, de szép is, mint a csillagos éj, és a keserűség eltűnik belőle. Az ember, aki gyakran hangoskodik, nagyképűsködik, és próbál magabiztosnak látszani, valójában egy tudatlan és kereső lény. Titkok és ismeretlen dolgok vesznek körül bennünket, amiknek mélységéről csak sejtésünk lehet. Minden megbecsülésem azoké, akik tudják ezt, és a titkokat és kérdéseikre a választ odaadóan és áhítattal keresik. És még inkább megbecsülésem azoknak, akik bárhol, bármilyen körülmények között éljenek is, de világító csillagok az őket körülvevő sötétségben, mert ők segítik a keresőket válaszaikhoz közelebb. Milyen gyámoltalan és esendő is az ember, eltévedtségében! Minél magabiztosabb, általában, annál elveszettebb. Az igazság igazi mélységei nem birtokolhatók ugyanis, csak befogadhatók, nem megfogalmazhatók, csak átláthatók, mert az Élet: Titok.