Életem célja: megmaradni, növekedni és növekedtetni a csendben, békében, külső és belső nyugalomban. Az emberi szív a megnyugvást keresi. A megbékélést önmagával és környezetével. S ha elérte, vagy ebbe az állapotba kerül: boldog. Napi tevékenységem, ünnepeim, hétköznapjaim, lakóhelyem, öltözetem, gondolataim: mindent próbálok úgy megválogatni, hogy lelki békém tükrözze és támogassa. S ha ebben az állapotban vagyok, szinte bármi történhet velem, vagy bármit tehetek, mindent nyugodt derűvel, csöndes örömmel fogadok. Mindig nevettem azon, ha valaki élményektől, eredményektől, munkától, barátoktól, egyszóval bármi kézzel foghatótól várta boldogságát. Valójában csak egyetlen dolog van, amit ha nélkülöznöm kellene, talán elveszíthetném békém és boldogságom, s ez nem más, mint a csend. De ez nem a halál csendje, hanem az Életé, a csobogó pataké, a susugó szellőé, az ébredő erdőé, a szelíd szívé. Áldás ül a békét hirdetőkön, s átok a felkavarókon. Áldás a csenden és átok a zajon.