eszmefuttatások a politeizmusról

Lliira papja vagyok

augusztus 5th, 2008 by egykovy

Életem célja, hogy az emberek életébe örömet vigyek. Mert lehet ezerféle az emberi lélek, boldoggá mindenkit ugyanaz tesz: az öröm, a jó társaság, a vidámság, a derű, és mindenek megszépítője, a szürke hétköznapok fölváltója: a cél, amiért mindenki a maga módján robotol: az ünnep. Az Ünnep. A kiemelkedés, a megkülönböztetés, a válogatottság, az emelkedettség valamint a barátok, közösség, öröm: mindez együtt a boldogság, ez segít, hogy múltunkra derűsen gondoljunk vissza. Aki tud ünnepelni, aki tud szeretteivel együtt-örülni, az minden egyébre is képes az életben, mert erőt nyer ezekből a pillanatokból. De aki képtelen arra, hogy igazán felszabadultan örvendezzen, az minden másra is alkalmatlan, ami boldoggá tehet. Boldog lenni: mindez nem lehetetlenség, ha az ember könnyű lélekkel engedi, hogy azt tegye szabadon, amit igazán tenni akar. Mindenki joga a boldogsághoz: ez az én számomra azt is jelenti: minden ember joga a szabadságon ösvényén keresztül az alapvetően őt megillető örömhöz. Szabadság és öröm nélkül az élet sivár lesz és keserű. Én azt mondom: örvendezzünk!

Posted in good, chaotic, lesser |

Leave a Comment

Please note: Comment moderation is enabled and may delay your comment. There is no need to resubmit your comment.