Életem célja, hogy a zene és elsősorban a dal által az életet szebbé, békésebbé és élhetőbbé tegyem. Mert a békét nem kivívni, vagy megkeresni kell, hanem apró-cseprő időtöltéseinkben, tevékenységeinkben éltetni és cselekedni kell, s erre legnagyszerűbb eszköz a derűhozó, bánatot és keserűséget földolgozó eszköz a dal és a beszéd. A beszédben, dalban, ékesszólásban maga a világ foglaltatik benne. Mondják, hogy a világmindenség egyetlen isteni dalban született meg. Ó bár e dalból csak pár strófányi töredék ismert volna, hogy minden ember naponta énekelhesse!… Milyen más is volna ettől a világ! A szó fegyvere még így is kifürkészhetetlen mélységekig hatol. Általa idézünk és űzünk, gyógyítunk és sebzünk, átlépünk helyet és időt, mit sem értve abból, hogy a név miképpen kapcsolódik viselőjéhez, a dallam varázsa a változtatáshoz, a szó hangsúlya az azt megszülő lélekhez, a visszhang békéje a szív megpihenéséhez. Mivé lenne szó és dallam nélkül a világ?