Selune szövetségeseként életemet titkok és keresés szövi át. Az ember, aki a tengeren él, mindenkinél jobban ismeri saját határait, állandóan szemközt áll a Végtelennel, odafigyel az idők jeleire és megpróbálja a szeleket kedvezővé tenni. Hajójára bízza életét az óceánok hátán, szerencsés révbeérkezésre vágyik, de egyre továbbűzi szíve újabb kalandokba, az ismeretlenbe. A hajósélet a világ, egyetlen szimbólumban megélve, a bátorság és a szerencse szövetsége, ami megigézett egy életre.

Sune őszinte híveként, és szívem tapasztalatából vallom: a legcsodálatosabb dolog az emberek közti szerelem, a benne kibontakozó szenvedély. De mindezek mellett én még azt is bátran állítom, hogy a legszebb minden látható dolog felett az emberi test, s hogy az oly forrón emlegetett szerelem alatt - kimondva, vagy kimondatlanul - leggyakrabban a testi szerelem értendő: ez az, ami varázsával a világot mozgatja, s ami után beteljesülést keresve mindenki fut.

Silvanus és Lathander tisztelőjeként én is hiszek az erőslelkűség és a teremtett világ csodálatra méltó erejében. De legyen jelen bárhol is ez az erő, vadonban, vagy civilizációban, a legnagyobb áldás és ajándék az Életre nézve, amit átjár: a jó vezetés. Ha ez hiányzik, pásztor nélkül marad a nyáj, kiszolgáltatott, tétován toporgó tömeg.

Mielikki jóbarátjaként én is a teremtett világ legszebb megnyilvánulásának az erdőt tartom, de azon belül is gyönyörködöm a tisztásokban, ahol az erdő lakói találkoznak, ahol a természet termékenysége és gazdagságának teljessége látható. Ez a “csúcsok csúcsa” gondolat vezetett el minden erdők legnagyobbikához és legrejtettebbikéhez.

Mielikki jóbarátjaként én is otthonomként szeretném látni a háborítatlan vadont, de hogy ezt még jobban megélhessem, tanulni akarok az erdőben élő többi állattól és lénytől, s jó barátságban akarok lenni velük.

Mielikki jóbarátjaiként én is hiszek az érintetlen természetben való élet és utazás varázsában, de hiszek az előttem járóban is, akinek nyomát követem, aki nélkül elvesznék a végtelen hómezőkön; hiszek a kiüresedésben, hogy a megtisztulás fájdalmát belső béke és csend váltja fel, és a jóban való kitartással, valamint az apró dolgokra való odafigyeléssel ajándékoz meg.